14 days. 14 posts. 14 groups of people to feel grateful to and for. Sticking with the timeline, let’s fast forward to the end of my summer – the beginning for a new set of exchange students. Orientation week!

Around 30 students from almost every corner of the world. 14 volunteers. One week. Beautiful weather. Non-formal education. What else do I need to be happy? Well, this week was indeed filled with nice moments, laughters and so much fun. But it was also challenging in many ways, with some really big learning moments about myself. However, I do own a huge thank you to the full volunteering team – for wanting to help the new students just arriving to Belgium, for teaching me the most important dance of all time – Indianendans!, and for showing me that in the right environment my Dutch can develop so much. Also, this week, with all the cute students and all the fun activities in the woods reminded me so much of past memories of camps from back home – it made everything especially nice. This week was beautiful with all of its ups and downs, where I made good friends and took a step in understanding why people volunteer.

Nagyjából 30 diák a világ majdnem összes részéről. 14 önkéntes. Egy hét. Gyönyörű idő. Nonformális oktatás. Mi kellhet még a boldogságomhoz? Ez a hét tele volt szép pillanatokkal, nevetésekkel és rengeteg vidámkodással. Persze kihívás is volt, néhány hatalmas tanulsággal a saját működésemről. Ettől függetlenül jár a hatalmas köszönet, főleg az önkéntes csapat jópár tagjának. Mert ebben a csapatban tényleg mindenki azért volt ott, hogy a beérkező tanulóknak segítsen felkészülni az egy éves csere-élményre. Meg mert megtanították minden idők egyik legklasszabb táncát – Indianendans!, és mert megmutatták nekem, hogy a megfelelő környezetben mennyit tud fejlődni a hollandom. Egyébként a hét az erdőben, a sok cuki kis gyerkővel, a sok vicces feladattal nagyon emlékeztetett a régi szép időkre otthon, a különböző táborokra és rendezvényekre, amiket szerveztünk (a Focikupától a gólyatáborokig). És ez a nosztalgia csak még szebbé tette az Orientációs hetet. Gyönyörű hétre emlékeztet ez a kép, érzelmi hullámvasúttal, ahol igazán jó barátokat szereztem és tettem egy nagy lépést a megértés irányába, hogy miért is önkénteskednek az emberek.