Szandi vagyok, 24 éves, önkéntes, magyar.

Nagyjából 15-16 évesen hallhattam először az Európai Önkéntes Szolgálatról. Akkor már pár éve önkénteskedtem (azaz a középiskola látogatásán és a táncon túl minden héten önként és dalolva jártam egy olyan közösségbe, ahol a célunk a települési fiatalok számára rendezvények szervezése, az érdekeik képviselete és a fejlesztésük volt). És a gondolat, hogy hosszabb időre kiköltözhetek egy másik országba, ahol úgy önkénteskedhetek majd, hogy nem kell aggódnom a megélhetésem miatt, már akkor is zseniálisnak tűnt. Aztán persze teltek az évek, elsodort az élet, de a terv, hogy egy év külföldi önkénteskedésre van szükségem, mindig ott motoszkált a fejemben. Végül tavaly érett meg bennem annyira ez a szikra, hogy nyáron elkezdtem különböző helyekre jelentkezni – most már nem az Európai Önkéntességi Szolgálat, hanem az Európai Szolidaritási Testület zászlaja alatt. Októberben találtunk egymásra a Youth For Understanding belga szervezetével, amiről visszagondolva azt hiszem, szerelem volt első skype-beszélgetésre. Novemberben került beadásra maga a pályázat az Erasmus + Program keretében, és december közepére született meg a döntés – a projekt zöld utat kapott, mehetek Belgiumba, egy évre, önkénteskedni. Ez dióhéjban az eredettörténet.