*Nem állt össze a fejemben ezen a hétvégén olyan mondandó, ami egy egész posztot érdemelne, és nem untatná a kedves olvasóközönséget – úgyhogy pillanatképeket hozok most nektek. Három szösszenet – képeslap, egymáshoz való komolyabb kapcsolódás nélkül. A Magyarországtól való távollétem pedig felébresztett bennem valamiféle ősi, mélyen gyökerező ragaszkodást a magyar kultúrához, úgyhogy egyik kedvenc költőm, Radnóti előtt tisztelegve választottam a címet. (Razglednicàk: Radnóti utolsó költeményei, szerbül képeslapot jelent a szó – négy rövid, igazán mély és gyönyörű vers – érdemes elolvasni őket: itt.)

Alternatív tavasz

A nap süt, az ég kék, és valahogy újra felfedeztem a magyar alternatív rock&roll csodáit. A hétvégén például főleg Quimby, 30Y, meg Kispál szólt, amíg órákon keresztül rajzolgattam. Kamaszkorom kezdetén nagyon szerettem az altert, valahogy visszarepít most is a Converse-hordós, debreceni utcácskákban sétálós, délután kocsmába járós, gimnáziumot nagyon várós korszakomba. A nap már úgy kel fel, hogy pont a párnámra veti az aranylóan meleg fényét, és a naplemente pontos időpontja 20:14. Tüsszögök es egyre több zöldet látni mindenfelé – úgyhogy hivatalosan is tavaszt érzek. Végül is április van, úgyhogy itt volt az ideje. Kedvem volna tűfilcekkel zeneszövegeket firkálni és arról ábrándozni, hogy milyen jó lesz a ballagás után.

Két hónap számvetése

Már két hónapja élek Mechelenben. Azt kell mondanom, hogy visszatekintve elképesztően gyorsan eltelt ez a két hónap – de benne élni azért elég tartalmas es sűrű volt. Azt hiszem, rengeteget segít a folyamatos naplózás, a sok-sok tudatos jelenlét gyakorlat (gyakorlatocska) abban, hogy valahogy sokkal színesebben és részletesebben éljem meg az új élményeket. Egyébként a kíváncsiság kedvéért utánanéztem, mennyit utaztam márciusban: 1356 km. Az egészen szép, nem? Ebben persze benne van a párizsi Disneyland és a csodálatos Rotterdam is (ami egyébként csak 127 km Mechelentől) + pár workshop, amit Flamand régió mas városkáiban tartottam. Elkezdtem tanulási naplót vezetni, egyre többször veszem észre, ha átkapcsol az agyam robotpilótába, ahelyett, hogy tudatosan figyelnék a jelenre, és a megszokottnál jóval többet reflektálok önmagamra, próbálom az életem történéseit “meta-szinten” is értelmezni. Sokat jár mostanában a fejemben, hogy most akkor szeretek-e vagy nem szeretek egyedül lenni. Szép helyeken mindig az jut eszembe, hogy a szeretteim közül éppen kivel osztanám meg ezt az élményt szívesen. De azért osztanám meg, mert csodálatos, és szeretnék a szeretteimnek csodákat mutatni. Ugyanakkor, ha nem lennék egyedül, nem tudnék olyan nyugodtan es olyan sokat gondolkodni, mint amennyit mostanában szoktam, és szintén nagyon szeretek. Lehet, hogy ez az év nem mások megismeréséről, hanem az önmagammal való megbékélésről fog szólni?

Gondolatok a parkban

Eltölteni egy percet magamban néha olyan, mintha egy egész életet töltenék el. Minden hely valami másik helyre repít el, minden érzés valami másik érzésre emlékeztet, és minden pillanat ezer másikkal fonódik össze. Tulajdonképpen nagy munka a jelenben maradni. Nem a következő lépést tervezni, nem a múlton töprengeni. és nem is történik soha egyik percről a másikra. Nem egy kapcsoló, amit csak fel kell kattintani. Olyan ez, mint a kreatív ötletekkel: le kell írni az egyértelműeket, az egyszerűeket, a gagyikat, hogy helyet csináljunk az igazan briliáns ötleteknek, és nyugodtan a felszínre tudjanak bukkanni. Hát valahogy így vagyok most a saját tudatos jelenlétemmel is. Először ki kell gondolnom, hogy honnan és merre tovább, hogy el tudjam engedni. De azon ritka alkalmakkor, amikor sikerül, vagy legalábbis közel járok a mindfulness-hez, akkor valami elképesztően békésen érzem magam.

Hát ilyen gondolatokkal indítom az áprilist – izgalmas hónap lesz. Szakmailag sok workshoppal, talán táborokkal is. Magánéletileg meg kezdődik a zumba- es edzőterem tagságom, amit nagyon vártam már, úgyhogy április, azt hiszem, készen állok rád!