14 days. 14 posts. 14 groups of people to feel grateful to and for. I have mentioned these group of truly young Europeans before, but since today I will have my last Skype call with them – from Belgium, and since I see them as kind of my future, this time, let’s talk about them: European Solidarity Network.

When I’ve started my European Solidarity Corps project, I had this feeling, that I would like it if there would be an organization, a community of ex- and current volunteers, where I could instantly find my new group of people. And through a bit complicated journey, that I think I have told many times now, I ended up becoming the board member of the European Solidarity Network, a community wanting to respond to needs I also had and still have – as a young European volunteer. This group is very unique, because it is filled with very determined and motivated, but very different and very colorful people. We are only young people, only volunteers working on this dream-project, and all of us are doing this – yet again – as volunteers, next to studies, work and other volunteering. We are in every corner of Europe, logging in at the most peculiar places to share our thoughts and ideas via online communication. And that is causing a lot of challenges. However, I feel that these people are so like-minded, so similar to me, that it is really a new community where I feel home. We have a long and tricky road in front of us, but I really want to see this through. And I am already grateful for all those disagreements and all those discussions that taught me so much, from all of the very different members. I am also grateful for our first meeting in Utrecht in October, and really looking forward to see how our collective story will continue.

Az az érzésem, hogy viszonylag sokat beszéltem már az új önkéntes-közösségemről, a European Solidarity Network-ről. Mikor elkezdtem az önkéntes projektemet, azt éreztem, hiányzik egy közösség – régi és új önkéntesek egymást segítő, támogató közössége. És egy viszonylag sokat emlegetett, rövid történeten keresztül rátaláltam az EuSN-re, és októberre már a vezetőség tagjává váltam. Nem egyszerű a helyzetünk, hisz mind fiatal önkéntesek vagyunk, és úgy próbálunk valamit a nulláról felépíteni, hogy mellette dolgozunk, tanulunk, és más helyeken is önkénteskedünk. Európa legkülönbözőbb szegleteiből jelentkezünk néha be, hogy együtt gondolkodjunk, hogy dolgozzunk, hogy lépéseket tegyünk előre, mindezt online, anélkül, hogy találkoznánk egymással. De valahogy azt érzem most, hogy valós szükségletet szeretnénk kielégíteni, aminek van létjogosultsága, és hogy pont azért, mert annyira különbözünk egymástól (személyiségben, temperamentumban, stílusban), nagyon sokat tanulhatok ebből a tapasztalatból. Azt is érzem, hogy tartozok ide, mert az emberek itt ugyanazokon az élményeken mentek keresztül, és nagyon hasonlóan gondolkodnak a világról. Biztos vagyok benne, hogy egy komplikációkkal teli, kalandos út vár még ránk, de azt érzem most, hogy szeretném végigcsinálni. Szeretném elindítani ezt a szervezetet az útján, és alig várom, hogy lássam, hova jutunk majd el.